A Hegesztőüzem tanúsítása – Minőségirányítási követelmények: ISO 3834

Kategória indító gondolatok következnek a hegesztőüzem tanúsítással kapcsolatban, először az MSZ EN ISO 3834 szabványok, azaz a fémek ömlesztőhegesztésének minőségirányítási követelményei alapján. Az öt szabványból álló szabványcsalád, de a világ összes minőségirányítási elve bennfoglaltatik az MSZ EN ISO 3434-1 szabvány bevezetésében. „A minőséget nem lehet a termékbe beleellenőrizni, azt meg kell valósítani!” Az a vállalkozás, aki ezt a mondatot megérti és teljesítését célul tűzi ki maga elé, hatalmas lépést tesz szolgáltatásai, gyártmányai minőségének javítása terén.

Ma Magyarországon több mint 900 olyan vállalkozás van, amelyik nevében szerepel a „hegeszt” vagy a „weld” szövegrészlet. Nyilvánvaló, hogy további cégek végeznek hegesztési, acélszerkezet kivitelezési munkákat. A hegesztés végzése bejelentés köteles tevékenység. A Budapest Főváros Kormányhivatala, mint a tevékenység felügyeletét ellátó hatóság, 8/2018 (VIII.17) ITM rendelet szerinti nyilvántartásában kevesebb mint 270 cím szerepel. Ez sok vagy kevés, nem tudom eldönteni, de szerintem nem elég. Személyes meggyőződésem, hogy a vállalkozások minőség irányába tett lépései mind a szolgáltatást nyújtók, mind annak felhasználó érdekeit szolgálják. Ennek egyik iránya lehet az ISO 3834 szabványok, nem csak szerződések által kikényszerített vállalása, hanem egy önként és tudatosan vállalt elköteleződés.

A bejegyzésekben mindenképp ki kell majd térnünk arra, hogy mi ez az ISO egyáltalán, és arra is, hogy „ez az ISO”, „nem az az ISO”. Ezt aki már végigcsinálta, aki már találkozott vele az pontosan tudja. De az az egyébként igényes munkát végző kisvállalkozás, aki az elmúlt éveket „békésen” végighegesztgette és a legújabb munkájához egyszer csak ISO-t kérnek, nem tudja. Csak azt, hogy azzal annyi felesleges papírmunka van, és fel kell venni valami papiros embert is, és csak viszi a pénzt. Pedig…

Ma Magyarországon sok vállalkozás alkalmaz tevékenysége során ömlesztőhegesztést, a legkülönfélébb termékek előállítására, amelyek felbukkannak életünk legkülönfélébb területein, a napozóágytól kezdve az autókarosszéria elemein át az atomerőmű gőzfejlesztőéig, mindenhol.

Talán azzal kell kezdeni, hogy mi is az az ömlesztőhegesztés, amit minőségirányítani szeretnénk. Ha az ember külföldi szakirodalom böngészésére adja a fejét, a fusion welding kifejezést kell keresnie. Itt iránymutatásnak vegyük alapul az ömlesztőhegesztés feltételeiről szóló 8/2018 (VIII.17) ITM rendelet vonatkozó pontját, miszerint az a hegesztett kötés, amikor munkadarabok egyesítése hővel történik, amelynek során a kötés a hegesztendő anyagok összeolvasztása és a varratanyag megszilárdulása következtében alakul ki. A rendelet alkalmazásában ömlesztőhegesztési eljárás az ívhegesztés, a lánghegesztés, a nagy energiájú sugaras hegesztés, a termithegesztés, a villamos salakhegesztés, az elektrogáz-hegesztés, az indukciós hegesztés, a fénysugaras hegesztés, az ívhúzásos csaphegesztés, továbbá a keményforrasztás és a műanyaghegesztés.

Az MSZT honlapján elérhető MSZ EN 25901-1 szakszótár másként fogalmaz. Ömlesztőhegesztés az, a helyi megömlesztéssel, külső erő alkalmazása nélkül végzett hegesztés, mely kötés létrehozása hozaganyag adagolásával vagy anélkül történik.

A Korszerű hegesztés című könyv szerzői, szép mérnöki nyelvezettel fogalmazzák meg:

„Az ömlesztő hegesztésnél, mint az korábban már láttuk, az anyag széleinek megömlesztésére -a sajtoló hegesztéssel ellentétben- nincs szükség külső erőhatásra. A megömlesztett anyag széleit lehet önmagukkal is összeömleszteni, az egyesítés azonban a legtöbbször a hegesztőpálca leömlesztésével történik. Minél hatékonyabb, és minél összpontosítottabb a megömlesztéshez felhasznált hőforrás, annál keskenyebb csíkon következik be az anyag széleinek megömlesztése.”

Még el sem kezdtük, de előkerült hat szabvány és egy rendelet. Lesz miről bejegyzést készítenünk.