Ferencváros-Szombathely 1:3

Amikor először megláttam a Fortepan.hu weboldalán ezt a képet, a munkavédelem teljes hiányának tökéletes illusztrációját láttam benne, és egy vidám mellékszál lehetőségét a soron következő munkavédelmi oktatás végtelenül unalmas prezentációjába, milyen vicces lesz a hegesztő szoknya felemlegetése.

A jókedvem azonban gyorsan elszállt. A kép 1958-ban készült, a világháború és ’56 még kézzelfogható valóság volt. Csepel kerékpárok vázát készíti két ember, mai szemmel emberinek nem mondható körülmények között. A férfi még csak-csak, de elnézem a lánghegesztő hölgyet, aki ebben a görnyedt tartásban dolgozott egész nap, és a pisztoly súlyát úgy tudta csak megtartani, hogy a vállára tette. Nem visel hegesztő kesztyűt, védőruhát, csupasz a keze és a lába, cipőjének egyetlen erénye, hogy nem esik bele a „fröcsök”. Nem tudom, inkább csak azt érzem, hogy nem jól szellőztetett, elszívó nélküli műhelyben dolgoznak, belélegezve a port és az égéstermékeket.

Nyilvánvaló, hogy ezek az emberek nem jókedvükben nem vigyáztak magukra jobban, esélyük sem volt megfelelő munkakörülmények között dolgozni, ergonómiáról vagy kockázatértékelésről még szó sem volt, munkavédelmi szabványok ilyen apróságokról nem rendelkeztek. Nem mintha a szabványok védenék meg mai kollégákat, de legalább a lehetőségét megteremtik annak, hogy csökkentsék a balesetek számát, súlyosságát, mert épp elég nagy baj az is, hogy kikapott a Fradi.